2012.08.26.
14:51

Írta: Lea Lenzen

Hogyan nem találkoztam Bartók Bélával

avagy Hogyan jöttem rá, hogy tényleg nem nekem való az online társkereső.

Mert voltak félelmeim, hogy nem fog bejönni, de akadtak körülöttem páran, akik biztattak, hogy de-de, jó lesz az, adni kell egy esélyt, mások szerint viszont nem volt jó ötlet és akadt egy kemény mag, aki inkább nem foglalt állást. Ámde múlt hétvégén összeszedtem minden bátorságomat és regisztráltam egy helyre. Mókás dolog volt kitalálni a bemutatkozást (mindig ez megy a legnehezebben még akkor is, amikor egy-egy tanfolyamon vagy bárhol van ilyen mondj-pár-szót-magadról dolog), beikszelgetni a kérdőívben a válaszokat. Olyan dolgokon kellett elgondolkoznom, hogy csak na. Még jó, hogy nem meleg társkeresőn vagyok, ott még arra is van opció, hogy milyen szexuális preferenciái és méretei vannak az embernek. Ilyen szerencsére nem volt :) Meg legalább nem tett mindent kötelezően kitöltendővé a rendszer. 

Tehát regisztráció megvolt, képet is tettem fel, mert én sem írnék senkire, akin nincs fotó. Ez van. Regisztráltam, utána szocializálódtam és mire következő reggel beléptem, várt már egy csomó üzenet. Erősen meglepődtem. Délutánra pedig sikerült elérni azt a szintet, hogy bepánikoltam. Szó szerint sokkot kaptam, ledöbbentem, idegesen nyitottam meg az oldalt és zártam be, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.

Az első napon 39 pasi írt nekem, volt köztük:

- gázos ("remélem, szereted a lábszexet")

- egy csomó semleges (sablonüzenet, amivel nincs is baj, nem is lehet mindig személyre szóló üzenetet íri, de egy-két mondatot azért ki lehetne cserélni. Például ne kérdezzen rá arra, amit az első mondatban említek. Oké, hogy nincs türelme végigolvasni a bemutatkozót, de az első mondatot sem?)

- egy pár egészen aranyos is

- és összesen kettő frappáns és szórakoztató

De nem is ez a lényeg, hogy milyenek írtak (sokkal jobb lett a normális üzenetek aránya, mint amivel rémisztgettek), hanem hogy nem passzol az én személyiségemhez, hogy egyszercsak hirtelen egy rakat pasi üzenetet ír nekem. Sok volt. Rettentően sok. Már nem a pasik száma, hanem az inger. Úgy éreztem, mintha zaklatnának, megerőszakolnának. Pedig én mentem oda. Úgyhogy a második nap délutánján bepánikoltam és hisztiztem egy sort a barátnőmnek, hogy ez tényleg nem nekem való és nem bírom és megszüntetem a regisztrációmat. Egy csomó időmet is elvette, mert mindenkinek válaszoltam (gondoltam, illedelmes leszek, ahogy nekem is jól esne plusz azért is, nehogy azt mondogassák rólam a hátam mögött, hogy na, a hülye beképzelt ribanc válaszra sem méltat), aki sablon üzenetet írt, annak sablon elutasítót írtam, ketten visszaírtak, hogy mégis hogyan képzelem, hogy sablonban utasítom el őket. Hiába írtam ki, hogy milyen korosztályban keresgélek, gond nélkül írtak a felső korhatárnál 15 évvel idősebbek is, sőt, egy apukámmal egyidős fickó is. Volt egy srác, akinek írtam, hogy köszi, de inkább nem, visszaírt, hogy demiéééééééééééért (már-már felháborodva) és írtam, hogy például azért, mert 12 évvel idősebb nálam és ismerem magam annyira, hogy ez nekem már feldolgozhatatlan korkülönbség ő pedig ezt sem fogadta el, csak hangoztatta, hogy az utcán találkozva ez biztosan nem érdekelne. Pedig igen. Nagyon is. Felszínes vagyok, vállalom. De minek próbálkozzak olyasmivel, ami eleve nem jön be? 

Gond nélkül írtak olyanok is, akik alacsonyabbak voltak nálam (igen, megint felszínes vagyok :P), vagy éppen dohányoztak, hiába írtam ki, hogy csak városomból vagy annak x kilométeres körzetéből keresek pasit, simán írtak 300 km távolságból is. Ezeket a dolgokat annyira nem értem. 

Mondjuk ezek a nem-felelnek-meg-az-elvárásaimnak típusú pasik kevésbé zavartak, mint a tény, hogy hiába én mentem ebbe a közegbe, én akartam ez egészet (még ha eleve csak szükséges rossz lehetőségként éltem meg), valahogy zaklatásnak éreztem az üzeneteket, a "megbökéseket" és társait, úgyhogy eldöntöttem, hogy tényleg törlöm a regisztrációt. Viszont pont ekkor írt egy srác, aki teljesen normális volt, nem akart az első üzenetben megszexelni, nem sablonszöveget írt, hanem tényleg elolvasta a bemutatkozásomat, a második üzenetén pedig hangosan felnevettem, ami hirtelen változás volt attól, hogy szinte elbőgtem magamat a többi üzenettől. Úgyhogy végül maradtam, kap még egy esélyt a dolog. 

De sajnos jól ismeretem magam és sajnos tényleg nem véletlenül halogattam a regisztrációt. Nem az én világom ez a dolog annak ellenére, hogy egyesek szerint talán túlságosan is aktív az online jelenlétem, blogjaim és honlapjaim vannak, a munkám is részben a nethez köt. És mégsem. A társkeresésben még mindig nem az én világom. Nagyon nem. 

Másnak is voltak ilyen aggályai az egésszel? Ti hogy éltétek meg? Elmúlik ez az érzés?

25 komment

Címkék: társkereső elkeseredve

2012.08.15.
22:30

Írta: Lea Lenzen

Majdnem sikerült, aztán mégsem

ALERT! depresszív bejegyzés következik!

Nem igazán szoktam öregnek érezni magamat, de ma sikerült mégis elérni nálam ezt az érzést. Hülye fészbuk ofkorsz, az egész a hülye fészbuk hibája :P Egyik ismerősöm fotót tett fel a leánybúcsújáról (eleve nem tudom feldolgozni, mi szükség leánybúcsúra, erőltetett játékokra és társaira, de ez az én bajom bár múltkor hallottam két sztorit is jó leánybúcsúról, úgyhogy talán csökkent némileg az ellenérzésem) és akkor szépen utánaszámoltam, hogy hány éves is a lány, merthogy nekem igencsak szemtelenül fiatalnak tűnik. Nos, a lány tíz és fél évvel fiatalabb nálam és férjhez megy. Nem mintha én most hirtelen férjhez akarnék menni, csak az ilyen eseménysorozatok (merthogy nem ő az egyedüli, csak éppen a legfrissebb) kezdik el belém szuggerálni, hogy öreg vagyok, csak nem vettem észre. És hirtelen bevillan, hogy biztos én vagyok az az öreglány, aki hatvan évesen is neonrózsaszín biciklisgatyában*, hatalmas nyakláncokkal és vadul sminkelve járkál és azt hiszi, hogy menő. 

Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy öreg vagyok. Még csak harminc sem vagyok. Még éppen töltöm a zsenge húszas éveimet és boldogan élem világomat. Nem vagyok öreg. Csak rossz környezetbe kerültem. 

Lehangoló. 

A másik pedig, hogy a napokban már többször megnyitottam a kis word-ömet, hogy kitalálok egy bemutatkozást és tényleg ráveszem magam arra, hogy regisztráljak egy társkeresőbe. Már egészen úgy éreztem, hogy ez nekem akkor tényleg jó lesz. És erre ma belefutottam ebbe a bejegyzésbe, ami több, mint lehangoló. Nem is maga a bejegyzés az elszomorító, hanem inkább a kommentek és az, hogy mennyire nyomja mindenki, hogy túl igényes vagy, adj lejjebb az igényekből. Egy csomó olyanra mondták, hogy adjon le az igényekből, ami szerintem nem az, amiből le lehetne (vagy inkább kellene) adni. Igenis, legyen okos. Nem kell, hogy Sheldon Cooper legyen, de legyen nálam okosabb (mázli, hogy ez nem nagy kihívás :D). Nem tudok tisztelni egy buta pasast. Been there, done that, próbáltam, nem működött, minek belevágni mégegyszer. Igenis ne nekem kelljen eltartani, ne legyen milliomos, de azon a szinten azért legyen ahol én (ami sajnos szintén nem egy nagy kihívás). És tényleg legyen magas, legalábbis legyen magasabb pár centivel, mint én (mondjuk 180-nal már elvagyok). Engem zavar, frusztrál, ha alacsonyabb a pasi és próbálok kompenzálni és nem akarok azért görbe hátú gerincsérves lenni életem végéig, mert nem merem kihúzni magamat. És igenis legyen sportos, de legalábbis elméletben legyen az. Nekem fontos a mozgás és volt olyan kapcsolatom, ahol a másik ezt nem tolerálta, nem értette, hogy miért kell mozogni és nincs kedvem még egyszer bűntudatot érezni amiatt, hogy mozgok. Tudom, hülyehisztispicsa vagyok. 

Szóval a kommentek után rájöttem, hogy inkább nem is akarok bemutatkozást írni, mert ilyen gondolatok olvasása után úgysem mernék regisztrálni sehova sem, mert tuti kiderülne, hogy hihetetlenül válogatós vagyok. Ami szerintem nem, de a kommentek tényleg ezt sugallják és beszélik belém. Mert mostanában tényleg nem találkoztam semmilyen hímnemű egyeddel, így könnyű nemtalálni egy olyat, akibe beleszeretnék. De a kommentek alapján ha előttem lenne egy hadseregnyi pasas, akkor sem találnék egyet sem :P Mert én is csak egy túl igényes hülyehisztisliba vagyok. 

És mivel könnyen befolyásolható vagyok, ma hiszek a kommenteknek. Úgyhogy mégsem fogalmazom meg a bemutatkozásom. Majd egy hét múlva, amikorra elfelejtem ezt a hülye bejegyzést. 

"Mert a holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba"

*note: sosem vennék fel rózsaszín nadrágot, nemhogy testhez simulót

Szólj hozzá!

Címkék: társkereső elkeseredve

2012.08.08.
18:21

Írta: Lea Lenzen

Kutyavilág

A csajok megállapították, hogy teljesen zizzent vagyok és ezért nincs pasim. Ugyanis fejtegették, hogy milyen cuki dolog kutyasétáltatás közben ismerkedni hatmillió nyálasromantikus film szól erről és ez még passzolna is hozzám, merthogy szeretem a kutyákat. Be is villant azonnal, hogy heti 1-2x el is szoktam menni egy kutyafuttató előtt és azonnal elmeséltem, hogy igen, múlt héten is milyen gyönyörű német juhászkutyát láttam, gyönyörű volt a tartása és szép fényes a szőre és nagy volt meg izmos. Jól ki is lettem oktatva, hogy nem a kutyákat kell nézni, hanem a gazdáikat. Egyetlen kutyatulajt sem sikerült felidéznem, csak az ebeket. Itt a bibi. A héten megint láttam a kutyát, eszembe is jutott, hogy meg kellene nézni a hozzá tartozó embert is, de megint elbambultam, mert olyan cukin futott a labdával a szájában.

De legközelebb majd _tényleg_ megnézem a kutyákhoz tartozó embereket is. De egy izmos szexi gyönyörű kutyának biztos a gazdája is jóképű magas meg izmos szexiférfiállat már csak az ebek és tulajok egymáshoz való hasonulása miatt is. 

Szólj hozzá!

Címkék: hol találok pasit eredménytelen kutatás ezhülye a csajok megmondták

2012.07.25.
14:07

Írta: Lea Lenzen

Még hogy nincsenek pasik?!

Vannak! Mutogatják is magukat!

Reggel elindultam szépen edzésre, már az utca végén megláttam egy hatvan körüli fószert rövidnadrágban, meztelen felsőtesttel. Utazópartneremnek elkezdtem kifejteni, hogy mennyire felfoghatatlan számomra, hogy miért is elfogadható az, ha egy fickó "egy szál semmiben" flangál az utcán. Még be sem fejeztem az eszmefuttatást, mire felkiáltott utazópartnerem, hogy "nicsak, ott egy másik direkt a kedvedért". És tényleg, ott volt egy újabb pasas kockás kis rövidnadrágban, mezítelen felsőtesttel. Nagyjából ötvenes lehetett, de nem volt annyira sokkoló a látvány mert egy egészen aranyos fekete kiskutyát sétáltatott. Figyelemelterelésből ötös. Majd pedig megérkeztünk a villamosmegállóba (jelzem, kemény 6 perc kényelmes séta), ahol együtt várakozhattam egy hatvan-hetvenes kortalan bácsival szintén meztelen felsőtesttel. Sőt, 3 megállót együtt is utazhattunk. Ő, a meztelen felsőteste, a rövidnadrágja és a lábszárközépig felhúzott zoknija meg én. 

Nagyjából hat perc alatt három, testét felkínáló fazont láttam. Azaz átlag két percenként egyet. Nem rossz, nem rossz. Úgyhogy rájöttem, csak túl válogatós vagyok, vannak itt pasasok mindenfelé!

De hogy pozitív dolgokról is beszámoljak, tegnap a metrón láttam egy helyes srácot. Korombelit. És nem is volt alacsony. Kicsit bétékásnak volt öltözve (szintén zenész, úgyhogy mértékkel még cukinak is találom), de helyes volt. Tehát vannak pasik, vannak, valóban léteznek csak többet kellene szemüvegben járnom és akkor nagyobb eséllyel látnám meg őket csak észre kell venni őket. 

Na, nem mintha sokra mennék a létezésükkel (bár haladás, elismerem), mert még mindig nem érzem úgy, hogy le kellene szólítanom a fiúkat az utcán. 

Szólj hozzá!

Címkék: ezhülye

2012.07.21.
22:26

Írta: Lea Lenzen

Minden rosszban van valami jó

Ha szombat, akkor nem árt a lakást valahogy rendbe szedni. Pedig mindig megfogadom, hogy hétköznap túlesem ezen, hogy a hétvége csupa móka és kacagás legyen, de mindig elmaradok vele. Úgyhogy ma is volt mosás, vasalás, ruhapakolás és egyéb izgalmas dolgok, amiket én nem bírok anélkül megcsinálni, hogy valami szórakoztatás lenne benne, úgyhogy megint filmet néztem közben. Takarítottam a gépemen nemrég, úgyhogy nem volt semmi értelmes vagy új marhaság, amit nézhettem volna, az első dvd pedig, amit elfogadhatónak találtam, a Because I Said So volt, amit régen nagyon szerettem. Azt hiszem, újra kell értékelnem az ifjúkori ízlésemet, mert most meglehetősen semmilyennek találtam, pedig én szeretem ezeket a limonádé filmeket (könyvben is szégyenérzet nélkül olvasok chick lit-et - btw, mennyivel kulturáltabb kifejezés a chick lit, mint amit ehelyett magyarul használok - picsakönyv -, de szerintem nincs kellően leíró magyar szó rá. Vagy mégis?). Mindegy is, megnéztem a filmet és rájöttem, hogy mégsem annyira szánalmas az életem, mert az én anyám, thank God, legalább nem próbál meg nekem pasit találni. Sem élőben, sem társkeresőn. Úgyhogy boldog voltam, hogy legalább ennyiben szép és jó az életem :)

Meg persze a filmben megint benne volt az a tipikus jelenet, ami a legtöbb pasikeresős filmben szerepel és ami egyben visszatart engem az egész társkeresőzéstől. Ami miatt halogatom és halogatom. Amikor jönnek a kreténebbnél kreténebb jelentkezők. Nos, az van, hogy én az életben is vonzom a creepy fazonokat, online pedig ez csak hatványozódik. 

2 komment

Címkék: társkereső elmélkedés

2012.07.20.
15:54

Írta: Lea Lenzen

Randihely #2: Edzőterem

Többnyire otthon szeretek edzeni, ha a saját szórakoztatásomra történik az edzés, de elismerem, mostanában kimozdultam már pár alkalommal. Nem pasizási célzattal, hanem inkább azért, hogy eddzek. Éppen ezért talán nem vettem észre minden fontos momentumot, minden egyes szexi férfiállatot, hiszen nem arra koncentráltam. De nézzük csak.

No. 1: Konditermi móka

helyszín: kicsi, ám puccos terem

Megérkezésünkkor szinte üres volt a terem, viszont akik voltak, csak pasik voltak. Más kérdés, hogy eszembe nem jutott pasiként nézni őket, sőt, rájuk nézni sem szívesen néztem, hiszen én is utálom, ha edzés közben bámulnak. De azért ha olyan kívánatos pasik lettek volna, csak feltűnt volna. Volt egy srác, aki a nagyon noooooway kategória volt, kettő átlagos srácot edzett egy személyi edző, ámbár nem tudtam megfigyelni a srácokat, mert végig csak az járt a fejemben, hogy vajon az edző miért nem szól rájuk, hogy szarul csinálják a gyakorlatokat. Az edző amúgy egész aranyos volt, készségesen válaszolt a kérdésünkre, hogy melyik rúd hány kilós. Mondjuk azt nem fedte fel, hogy edző lenne :D 

No. 2: Konditermi móka

helyszín: külvárosi terem, hatalmas alapterülettel (zsúfoltság nélkül is lehet sok ember)

A tanulság az volt, hogy a nagy gyúrós pasik aranyosak és segítőkészek. Mivel sajnos csak ketten mentünk B-vel, így nem tudom azt mondani, hogy "a srác testsúlya annyi volt, mint a mienk együttvéve", mert szerintem egy combja volt annyi, mint mi külön-külön. De nagyon aranyos volt és segítőkész. És a többi kigyúrt pasi sem tűnt vérengző vadállatnak. Azonban itt is még azelőtt voltunk, hogy kitaláltam volna, hogy lesni fogom a pasikat.

A-Man’s-Introduction-to-Yoga-Man-Up-Yoga-for-Guys.jpg

No. 3: Body & Mind típusú terem

Csoportos óra, hatmillió lány, ment már a móka, amikor egyszercsak az ajtóból megláttam, hogy érkezik egy fiú is. Ilyen helyen már annak örülni lehet, hogy egyáltalán betéved egy pasi. Itt nem nézi senki, hogy milyen a pasi, mert olyan ritka kincs, hogy istenként tekintünk a betévedő fiúkra. Tehát a tanulság: pasik még itt is vannak :) (note for guys: ha pasi lennék és nőt keresnék, tutira körbejárnám az ilyen jellegű termeket)

No. 4: Konditermi móka (ismét a külvárosi terem)

Na, ma már úgy mentem, hogy az edzés mellett már igencsak lesni fogom a fiúkat is. Amit láttunk: nagyon-nagyon gyúrós, versenyzős hatalmas darab fickók. Kigyúrt, tetovált alakok. Pasik, akik úgy végzik a gyakorlatokat, hogy rossz nézni. Srácok, akikről úgy tűnik, az IQ-juk a cipőméretemmel egyezik (hallottuk őket beszélgetni, nem előítéletes vagyok). Volt két nagyon aranyos kissrác, úgy 15 évesek lehettek (mondjuk ketten korban pont hozzám passzolnának, ha összeadjuk), végigjárták a gépeket bár edzeni nem láttuk őket. De cukira be volt zselézve az egyik haja, amit rendszeresen ellenőrzött  a tükörben. Egyetlen épkézláb pasit nem láttam :(

bodybuilding-forum.jpg

Persze azért tegyük hozzá, hogy az edzőteremben mindhárom alkalommal délelőtt voltunk. Normális ember ilyenkor dolgozik. Najó, inkább úgy mondom, hogy a célcsoportomba tartozó ember ilyenkor dolgozik. Kicsit nehéz lesz pasik után leskelődni a teremben, ha amúgy utálom a tömeget és soha nem mennék esti órában edzeni. Úgysem lenne sok értelme. Az edzésre szánt időm 60%-a szerintem abból telne ki, hogy várok a gépekre. Nehéz lesz így, nehéz...

3 komment

Címkék: hol találok pasit eredménytelen kutatás

2012.07.19.
22:30

Írta: Lea Lenzen

Szexésnyújork és világvége

Azt hiszem, az életem kezd szánalmasan szexésnyújorkká válni. Legalábbis elméletben. Mindig is szánakozva néztem a sorozatban, hogy mi a túrót kell annyit agonizálni a pasizás témában. Mindig csak erről sztorizgattak, filozofálgattak teljesen értelmetlenül. Na, az elmúlt egy hónapban én sem vagyok másképp. Mint egy tizenhat éves, aki arról beszél minden óraközi szünetben, hogy Jocóka vajon azért eszi-e most szalvétával a szendvicset, mert be akar vágódni nála. Tizenhat lettem, amit néha tizenháromnak érzek. Hétfőn is erről beszéltem, kedden is a tornaterem öltözőjében, szerdán csak online, csütörtökön pedig már a recepciós lánnyal is. Levezetésképpen pedig este nyaggattam a barátnőmet, hogy vajh' hol vannak a pasik. Erre ő rávágta, hogy biztos bujkálnak, mert ugye mindjárt itt a világvége*. Első reakcióm az volt, hogy akkor erre a rövid időre nem is kell pasit szerezni, ha eddig el voltam nélküle, akkor az a fél év már semmiség ;) 

Aztán jött a második gondolat. De ha úgyis itt a világvége, akkor inkább az lép életbe, hogy marhára nem kell foglalkozni azzal, hogy ki mit gondol rólam. Nem kell figyelembe vennem a társadalmi elvárásokat, hiszen ha be is égek, nem tart sokáig a kellemetlenség, úgyhogy a who cares állapot hatványozottan aktivizálódik. Akkor le lehet támadni srácokat, akik egy randi után nem mutatnak kellő érdeklődést vagy nem tudják eldönteni, hogy mit akarnak, esetleg túl félénkek. Sőt, randi nélkül is letámadhatóak. Gond nélkül le lehet smárolni pasikat a mozgólépcsőn (na, nem mindet, csak azt a srácot, aki múlt kedden mögöttem állt a mozgólépcsőn a Corvin negyednél és hihetetlenül szexi volt), odamenni srácokhoz az utcán, hogy na, mi a helyzet?, esetleg felhívni rég nem látott ismerősöket, akikkel bánom már, hogy nem randiztam/egyebeztem. Talán még az is beleférne, hogy mindenkinek házi feladatban adnám, hogy szerezzen nekem pasit és emiatt nem érezném magam kellemetlenül. Ha nagyon közel lenne már a világvége, akkor pedig akár online társkeresőn is nyitnék egy fiókot. 

De még nincs világvége. Ezek a dolgok váratnak magukra. 

Legalább addig, amíg vissza nem tér a régi önmagam, amikor nem foglalkoztam ennyit azzal, hogy mik a társadalmi elvárások, hol a helyem a világban és vajon ki, mit fog gondolni rólam. 

Talán egyszer.

*nem hiszek a világvégében. Illetve igen, de nem abban, hogy ezt így előre lehetne tudni, hogy mikor. Inkább akkor, amikor senki nem számít rá. 

Szólj hozzá!

Címkék: hol találok pasit zizzent

2012.07.16.
16:16

Írta: Lea Lenzen

Mégiscsak a könyv lesz a megoldás

Tegnap azt mondta a barátnőm, hogy jót szórakozott a múltkori bejegyzésemen, leginkább azon, hogy a potenciális pasilelőhelyek között szerepel a könyvesbolt. Merthogy ezeréve házas barátnőm jelezte, hogy márpedig igen, lehet ott ismerkedni, legalábbis vele próbáltak már. Pont a minap. Úgyhogy lehet, hogy beköltözöm egy könyvesboltba. 

Meg tegnap volt még az is, hogy egy ismerős srác meglátta a kindle-ömet és azonnal igyekezett örömet szerezni nekem és kaptam tőle 350 könyvet, hogy legyen mit olvasnom. Úgyhogy lehet valami ebben a könyves dologban. 

reading sexy.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: szexi hol találok pasit

2012.07.14.
21:36

Írta: Lea Lenzen

Megtenni vagy nem tenni

Jó, akkor most elvégeztem a komolytalan munkát, túl vagyok a női magazinok kielemzésén, amiről ugyan tudtam, hogy semmi értelme, de mégis jó kis figyelemelterelés volt. Olyan cikkekbe futottam bele, hogy elkezdtem azt érezni, jobb is, ha nincs pasim és a pasitlanságnál már csak az a jobb, ha nem is keresek, mert azzal csak a baj van. 

Persze ettől még nem oldódik meg a helyzet. 

Klassz, hogy összeszedtem 40 helyszínt, ahol elméletileg össze lehet futni számomra megfelelő pasikkal (és a negyvenet is úgy 60-70 bugyutábbnál bugyutább ötletből kapartam össze), mégsem megyek ezzel semmire. Merthogy ha mondjuk tényleg ott lenne egy pasi, akkor is jön az a dolog, hogy most ki kezdeményezzen, ki ne, mindenféle társadalmi elvárások villannak be, amik bonyolítják a dolgokat. Tegnap elemezgettem egy kicsit a legutóbbi két hétvégém randiélményeit és rájöttem, hogy ott csesztem el az egészet, hogy nem a Lea-módszert alkalmaztam, hanem próbáltam megfelelni az elvárásoknak. A régi énem nem kattogott volna ennyit azon, hogy vajon ez miért van?, hanem simán kérdezett, mondott vagy tett volna valamit, ami simán elfért volna az adott szituban, de később már nem, hiszen ha a hangulat, az adott pillanat varázsa elszáll, akkor már nem lehet visszahozni.

Nade még ráérek azon problémázni, hogy ha eljutok egy randira, ott mi legyen - régi magabiztos követlen randiszemély legyek-e vagy a felnőtt, társadalmi elvárásoknak megfelelni akaró nő. Majd még eldöntöm. Mondjuk szerintem hasznosabb az első verzió. 

Egy dolog állandó ebben a pasikeresésben, hogy időről időre előbukkan az, hogy "miért nem társkeresőzöl?". Nem feltétlenül személyesen mondják, előfordul, hogy csak rendszeresen belefutok hirdetésekbe - offline és online egyaránt -, sztorizgatnak emberek és... annak ellenére, hogy ez egy teljesen logikus lépés lenne, bennem még mindig hatalmas visszatartó erő van. Túl sok rossz sztorit hallottam, mondjuk még többet olvastam az interneten, fórumokon, tehát ez így ellenérv. Vannak irl ismerőseim is, akik társkeresőznek és nem sok pozitív tapasztalatról számoltak még be. Emiatt nem túl sok kedvem van az egészhez. Gondoltam, hátha hogyha egy kicsit leszűkíteném a kört és valami "tematikus" keresőt néznék - nem mintha találtam volna. Mondjuk Amerikában (meg gondolom, egyéb helyeken is, de én csak angolul kerestem és többnyire amerikai cuccokba futottam bele) elég népszerűek ezek a tematikus dolgok, mindenfélére rá lehet keresni. Legnagyobb megdöbbenésemre még STD társkereső is létezik! Keresem partneremet egy szexi szifiliszes szépfiú személyében, jelige: viszketés nem akadály. 

std társkereső oldal.jpg

Lehetne mondjuk nálunk is valami hasonló. Na nem nemi betegségre szeretnék rákeresni, hanem mondjuk Gyűrűk Urát nem olvasók társkeresője, vagy sorozatrajongók társkeresője vagy egyéb mókás csoportosítások. 

Amúgy az a gondom ezzel a társkeresővel, hogy annyira bizarr az egész szituáció. Nézegeted a képeket, nézed-nézed, valamelyik megtetszik, írsz neki (írnak neked), leveleztek, nyögvenyelősen indul az egész. Ha sokáig levelezel, akkor elképzeled valamilyennek, aztán csalódsz, ha teljesen más lesz élőben. Ha nem ismered meg hosszasabb levelezés útján, akkor meg egy vadidegennel találkozol, talán egy sorozatgyilkos és már a barátnőd is aggódik érted és felajánlja, hogy ő majd mozgó bokornak álcázza magát, de ő is jelen szeretne lenni a randin, hogy megvédjen a potenciális sorozatgyilkostól. Egy csomó valótlan adattal találkozol és élőben megdöbbensz és ezek nem is mindig azért vannak, mert lódít az illető, hanem mert kicsit máshogy látja a dolgokat, talán túl szubjektíven ítéli meg azt, amiről nem is gondolnánk, hogy lehet úgy is. Például nem egy pasival találkoztam már (akár randi célzattal, akár barátilag, haverilag), akik meg voltak győződve róla, hogy 180 centi magasak, ehhez képest vagy olyan magasak voltak, mint én vagy alacsonyabbak. Ilyenkor persze mindig elbizonytalanodom és újra megmérem magam, de eddig még mindig csak 171 centi voltam. És ez egy elég nehezen félreszámolható dolog, mi van a szubjektív tényezőkkel? Okos, intelligens. Mihez képest? Egy csigához viszonyítva? Szereti a zenét. Milyen zenét? Lehet, hogy ami neki zene, az nekem zaj, ami nekem zene az neki agysorvasztás. Szeret olvasni. Mit szeret olvasni? A slózin a Helyi Témát? Vagy buszozás közben magazinokat? Esetleg a társasági életét is feláldozva otthon begubózva olvasgat napi 6 órán keresztül és egy teljesen más világban él? Azért nem mindegy. Szeret társaságba járni. Milyen gyakran? Munkából rögtön a kocsmába megy és tulajdonképpen csak minden másnap megy haza lezuhanyozni? Vagy heti 2-3x összeül a haverokkal kielemezni az élet nagy dolgait? Rengeteg olyan dolog van, ami teljesen szubjektív. 

Persze ugyanezek előjönnek akkor is, ha "természetes közegben" találkozunk, de valahogy mégis egyszerűbb az egész. Az első benyomás mégiscsak fontos. Az egy dolog, hogy a külső azonnal látszik, de egyéb dolgok is valahogy jobban lejönnek. Az öltözködésből, egy-két mozdulatból sokkal több kiderül, mint amit tudatosan észrevennénk. 

Nehéz.

De majd egyszer tényleg összeszedem minden bátorságomat és elkezdek társkeresőzni. Majd egyszer. Még egy kicsit várok, azt hiszem. 

Szólj hozzá!

Címkék: társkereső elkeseredve hol találok pasit

2012.07.11.
22:27

Írta: Lea Lenzen

Női magazinok tippjei 31-40.

31.Szórakozóhelyen

Ezzel nekem mindig az a bajom, hogy egyrészt nem szeretek tuctuc zenés helyre menni, másrészt nem is értem, hogy lehet kommunikálni a zajban. Persze, hallottam már, hogy másoknak sikerül, de... személyesen még nem találkoztam ilyennel. 

32. Strandon

Igen, elképzelhetőnek tartom, de utoljára tizenéves koromban volt olyan élményem, hogy odajött volna akár egy pasi is. És ez nem azért van, mert ronda lettem hirtelen (jobban festek, mint tíz éve), hanem mert szerintem a mi korosztályunk jobban szeret ruhában ismerkedni. Nem tudom, csak tipp.

33. Könyvesbolt

Épp most fejeztem be egy könyvet, amiben a két főszereplő úgy ismerkedett meg, hogy egyezett az érdeklődési körük, ami elég furcsa volt, úgyhogy azonnal egymásra találtak. Lehet, hogy nekem is több időt kellene könyvesboltban töltenem. Ott úgyis mindig megy a légkondi, külön praktikus ilyen időben.

34. Tanfolyamok

Az a gond, hogy annyi pénzem azért nincs, hogy folyamatosan tanfolyamra járjak. Időm sem nagyon. És még sosem találkoztam tanfolyamon megfelelő pasival, vagy egyáltalán korombeli pasival. Illetve de, kétszer is. Az egyik nős volt a másik pedig láncdohányos. Beismerem, válogatós vagyok.

35. Üzleti konferencia

És mi a teendő, ha valaki olyat dolgozik, hogy nincs lehetősége konferenciákra járni?

36. Autókiállítás

Voltam már autókiállításon párszor és ott a pasik az autókat vagy a hoszteszlányokat nézegetik. Nem a többi nézelődőt. Bár tényleg régen voltam már kiállításon és hiányzik is már. A végén még tényleg kipróbálom! 

37. A saját otthonod

Azt hívsz meg, akit akarsz. De ha tudnám, hogy kit hívjak meg, akkor nem kellene külön partit szervezni. Persze lehet olyat, mint a szexésnyújorkban volt, hogy mindenki hoz magával egy egyedülálló pasit, aki neki ugyan nem pálya, de másnak még az lehet. Kár, hogy nem sok facér barátnőm van, aki ismerne facér pasikat. És a lakás is kicsi. 

38. Rapid randi

Igen, jó sok pénzért kap az ember sokszor 2 percet, hogy aztán jól ágyba vigyék. Persze jó a két perc, ha teljesen gáz a szemben ülő fél, de 2 perc amúgy semmire sem elég. Vész-vész-vésztartalék az ilyen szerintem. És túl sok filmet láttam már ahhoz, hogy el tudjam hinni, hogy az ilyesmi működőképes.

39. Lakásfelújítással

Jönnek, jönnek a szexi szakemberek. Oké, most hogy így olvasom ezt a tippet, tényleg beugrik, hogy a házátalakításunkhoz felkért mérnök srác igencsak bejövős volt. Kár, hogy akkoriban volt pasim, most viszont nem újítunk fel semmit. 

40. BKV

Sosem volt bátorságom leszólítani senkit, engem sem szólított le a félszatírokon kívül senki. Bár a héten egyszer majdnem kísértésbe estem, amikor együtt haladtunk a mozgólépcsőn egy helyes, magas, izmos, edzésről hazafelé tartó sráccal. Kár, hogy gyáva vagyok. Kár, hogy úgy gondolom, a fiúknak kell kezdeményezni. Kár, hogy tartok az utcán való ismerkedéstől. 

2 komment

Címkék: női magazin randihely randitipp hol találok pasit