Ha szombat, akkor nem árt a lakást valahogy rendbe szedni. Pedig mindig megfogadom, hogy hétköznap túlesem ezen, hogy a hétvége csupa móka és kacagás legyen, de mindig elmaradok vele. Úgyhogy ma is volt mosás, vasalás, ruhapakolás és egyéb izgalmas dolgok, amiket én nem bírok anélkül megcsinálni, hogy valami szórakoztatás lenne benne, úgyhogy megint filmet néztem közben. Takarítottam a gépemen nemrég, úgyhogy nem volt semmi értelmes vagy új marhaság, amit nézhettem volna, az első dvd pedig, amit elfogadhatónak találtam, a Because I Said So volt, amit régen nagyon szerettem. Azt hiszem, újra kell értékelnem az ifjúkori ízlésemet, mert most meglehetősen semmilyennek találtam, pedig én szeretem ezeket a limonádé filmeket (könyvben is szégyenérzet nélkül olvasok chick lit-et - btw, mennyivel kulturáltabb kifejezés a chick lit, mint amit ehelyett magyarul használok - picsakönyv -, de szerintem nincs kellően leíró magyar szó rá. Vagy mégis?). Mindegy is, megnéztem a filmet és rájöttem, hogy mégsem annyira szánalmas az életem, mert az én anyám, thank God, legalább nem próbál meg nekem pasit találni. Sem élőben, sem társkeresőn. Úgyhogy boldog voltam, hogy legalább ennyiben szép és jó az életem :)
Meg persze a filmben megint benne volt az a tipikus jelenet, ami a legtöbb pasikeresős filmben szerepel és ami egyben visszatart engem az egész társkeresőzéstől. Ami miatt halogatom és halogatom. Amikor jönnek a kreténebbnél kreténebb jelentkezők. Nos, az van, hogy én az életben is vonzom a creepy fazonokat, online pedig ez csak hatványozódik.
Utolsó kommentek