Jó, akkor most elvégeztem a komolytalan munkát, túl vagyok a női magazinok kielemzésén, amiről ugyan tudtam, hogy semmi értelme, de mégis jó kis figyelemelterelés volt. Olyan cikkekbe futottam bele, hogy elkezdtem azt érezni, jobb is, ha nincs pasim és a pasitlanságnál már csak az a jobb, ha nem is keresek, mert azzal csak a baj van.
Persze ettől még nem oldódik meg a helyzet.
Klassz, hogy összeszedtem 40 helyszínt, ahol elméletileg össze lehet futni számomra megfelelő pasikkal (és a negyvenet is úgy 60-70 bugyutábbnál bugyutább ötletből kapartam össze), mégsem megyek ezzel semmire. Merthogy ha mondjuk tényleg ott lenne egy pasi, akkor is jön az a dolog, hogy most ki kezdeményezzen, ki ne, mindenféle társadalmi elvárások villannak be, amik bonyolítják a dolgokat. Tegnap elemezgettem egy kicsit a legutóbbi két hétvégém randiélményeit és rájöttem, hogy ott csesztem el az egészet, hogy nem a Lea-módszert alkalmaztam, hanem próbáltam megfelelni az elvárásoknak. A régi énem nem kattogott volna ennyit azon, hogy vajon ez miért van?, hanem simán kérdezett, mondott vagy tett volna valamit, ami simán elfért volna az adott szituban, de később már nem, hiszen ha a hangulat, az adott pillanat varázsa elszáll, akkor már nem lehet visszahozni.
Nade még ráérek azon problémázni, hogy ha eljutok egy randira, ott mi legyen - régi magabiztos követlen randiszemély legyek-e vagy a felnőtt, társadalmi elvárásoknak megfelelni akaró nő. Majd még eldöntöm. Mondjuk szerintem hasznosabb az első verzió.
Egy dolog állandó ebben a pasikeresésben, hogy időről időre előbukkan az, hogy "miért nem társkeresőzöl?". Nem feltétlenül személyesen mondják, előfordul, hogy csak rendszeresen belefutok hirdetésekbe - offline és online egyaránt -, sztorizgatnak emberek és... annak ellenére, hogy ez egy teljesen logikus lépés lenne, bennem még mindig hatalmas visszatartó erő van. Túl sok rossz sztorit hallottam, mondjuk még többet olvastam az interneten, fórumokon, tehát ez így ellenérv. Vannak irl ismerőseim is, akik társkeresőznek és nem sok pozitív tapasztalatról számoltak még be. Emiatt nem túl sok kedvem van az egészhez. Gondoltam, hátha hogyha egy kicsit leszűkíteném a kört és valami "tematikus" keresőt néznék - nem mintha találtam volna. Mondjuk Amerikában (meg gondolom, egyéb helyeken is, de én csak angolul kerestem és többnyire amerikai cuccokba futottam bele) elég népszerűek ezek a tematikus dolgok, mindenfélére rá lehet keresni. Legnagyobb megdöbbenésemre még STD társkereső is létezik! Keresem partneremet egy szexi szifiliszes szépfiú személyében, jelige: viszketés nem akadály.
Lehetne mondjuk nálunk is valami hasonló. Na nem nemi betegségre szeretnék rákeresni, hanem mondjuk Gyűrűk Urát nem olvasók társkeresője, vagy sorozatrajongók társkeresője vagy egyéb mókás csoportosítások.
Amúgy az a gondom ezzel a társkeresővel, hogy annyira bizarr az egész szituáció. Nézegeted a képeket, nézed-nézed, valamelyik megtetszik, írsz neki (írnak neked), leveleztek, nyögvenyelősen indul az egész. Ha sokáig levelezel, akkor elképzeled valamilyennek, aztán csalódsz, ha teljesen más lesz élőben. Ha nem ismered meg hosszasabb levelezés útján, akkor meg egy vadidegennel találkozol, talán egy sorozatgyilkos és már a barátnőd is aggódik érted és felajánlja, hogy ő majd mozgó bokornak álcázza magát, de ő is jelen szeretne lenni a randin, hogy megvédjen a potenciális sorozatgyilkostól. Egy csomó valótlan adattal találkozol és élőben megdöbbensz és ezek nem is mindig azért vannak, mert lódít az illető, hanem mert kicsit máshogy látja a dolgokat, talán túl szubjektíven ítéli meg azt, amiről nem is gondolnánk, hogy lehet úgy is. Például nem egy pasival találkoztam már (akár randi célzattal, akár barátilag, haverilag), akik meg voltak győződve róla, hogy 180 centi magasak, ehhez képest vagy olyan magasak voltak, mint én vagy alacsonyabbak. Ilyenkor persze mindig elbizonytalanodom és újra megmérem magam, de eddig még mindig csak 171 centi voltam. És ez egy elég nehezen félreszámolható dolog, mi van a szubjektív tényezőkkel? Okos, intelligens. Mihez képest? Egy csigához viszonyítva? Szereti a zenét. Milyen zenét? Lehet, hogy ami neki zene, az nekem zaj, ami nekem zene az neki agysorvasztás. Szeret olvasni. Mit szeret olvasni? A slózin a Helyi Témát? Vagy buszozás közben magazinokat? Esetleg a társasági életét is feláldozva otthon begubózva olvasgat napi 6 órán keresztül és egy teljesen más világban él? Azért nem mindegy. Szeret társaságba járni. Milyen gyakran? Munkából rögtön a kocsmába megy és tulajdonképpen csak minden másnap megy haza lezuhanyozni? Vagy heti 2-3x összeül a haverokkal kielemezni az élet nagy dolgait? Rengeteg olyan dolog van, ami teljesen szubjektív.
Persze ugyanezek előjönnek akkor is, ha "természetes közegben" találkozunk, de valahogy mégis egyszerűbb az egész. Az első benyomás mégiscsak fontos. Az egy dolog, hogy a külső azonnal látszik, de egyéb dolgok is valahogy jobban lejönnek. Az öltözködésből, egy-két mozdulatból sokkal több kiderül, mint amit tudatosan észrevennénk.
Nehéz.
De majd egyszer tényleg összeszedem minden bátorságomat és elkezdek társkeresőzni. Majd egyszer. Még egy kicsit várok, azt hiszem.
Utolsó kommentek